„Ha akarsz valamit tegyél érte”

Ille-olla nagykövetünknek, Körmendi Nórának olyan foglalkozása van, amivel manapság kevesen foglalkoznak, valójában azonban sokunkat foglalkoztat: filozófus – és e mellett író.

Nóra nagyon fiatalon feltett magának kérdéseket, olyanokat, hogy „Ki vagyok én?” és „Mi dolgom a világban?”, amik foglalkoztatták, nem hagyták nyugodni és utána járt.

Hogyan jöttek ezek a kérdések? Hogyan indultál neki választ találni rájuk?

Tizenévesen körbe néztem, megnéztem a világot, benne magam és feltettem a kérdéseket: Mit kezdjek magammal, az életemmel? Mi az, ami valójában érdekel? Mi az utam? Mi végre születtem?

Gimnázium után azzal kezdtem el foglalkozni, ami magával a kérdésfeltevéssel és leginkább magával kérdésfeltevővel foglalkozik, ez pedig a filozófia. Ezt kevesen tudják. Filozófia címszó alatt ma leginkább filozófiatörténetet tanítanak. A görögöknél volt az a szemléletmód, hogy a filozófia az, ami rákérdez az élet dolgaira, az emberre, az emberi élet mibenlétére. Az ókori görögök és rómaiak nem csupán elvont dolgokról beszélgettek, foglalkoztatta őket, hogy mi a szerelem, mi a béke, a barátság. Ezek „elvont fogalmak” ugyan, de mindezt a gyakorlatban vizsgálták, azt nézték, hogy az életükben hogyan jelennek ezek meg, és mit jelentenek. Az ember felé fordultak, magával az emberrel foglalkoztak.

Többet akartam megtudni magamról, az életről, ezt kerestem a filozófia szakon. De rájöttem, hogy konkrét válaszok helyett lexikát találtam. Rengeteg tudást magamba szívtam, ami a válaszaimhoz nem vezetett közelebb, hiszen a tanultakat nem tudtam magamra, az életemre vonatkoztatni. Olvastam a könyveket, egyiket a másik után, gyűjtöttem az információt, hogy majd melyik lesz az, ami által megértek valamit magamból, arról, hogy mit akarok csinálni, vagy mit, hogyan tudok változtatni az életemen.

Ekkoriban találkoztam egy olyan filozófussal, aki egy egészen másik szemszöget mutatott nekem, amivel már eszközként tudom használni a megszerzett lexikát, ő volt  Török-Szabó Balázs.

Mi ez a másik szemszög?  

Például egy könyv olvasásánál most már a figyelmemet nem csupán a könyvben olvasottakra helyezem, hanem arra is, aki a könyvet olvassa. Azt vizsgálom, hogy mit vált ki belőlem a könyv: örömöt, haragot, izgalmat, stb. Arra figyelek, hogy milyen gondolatsor megy közben a fejemben, mert ez rengeteg információt tartalmaz önmagamról, és ezeket meg tudom vizsgálni.

Legtöbbünknek, ha valami rosszul esik, valami megbánt, akkor leginkább bezárunk, és abba az irányba nem megyünk tovább, kerüljük. Ahelyett, hogy inkább megnéznénk, hogy mit és miért pont ezt váltotta ki belőlünk. Ez már egy olyan információ lesz magamról, amiért például megérte elolvasni az adott könyvet, vagy megélni egy adott történést. Ez már az első lépés a megértéshez. Balázs a megértés útját mutatta nekem.

Hogyan jutottál akkor közelebb válaszaidhoz?

A kérdésre, hogy mi dolgom a világban, nem lett konkrét válaszom, csak az, hogy én mit akarok tenni. Az jelent meg, hogy tehetek bármit a lehetőség(ek végtelen tárháza) minden pillanatban adott, jelen van. Hogy mi lesz, az meg csak rajtam múlik. Nincs olyan, hogy csak egy utam van, hanem az a kérdés, hogy én mit választok, mit döntök, és hogy a döntés következtében mit teszek.

Mi mellett döntöttél? 

A mellett döntöttem, hogy megmutatom minél több embernek azt, hogy az igény az önmagunk felé forduláshoz, a szemszögváltáshoz, bennünk van. Ami talán a legfontosabb, hogy rájöjjünk, hogy van bennünk igény a változtatásra, a gondolkodásra, a kérdések feltevésére és az abban való kutatásra, – ami egyébként a filozófia.

És mit teszel?

Egy csapat tagjaként eszközöket keresünk, vagy alkotunk ahhoz, hogy azt, ami mellett döntöttem, meg tudjam mutatni. Azokért, azok segítségével teszek.

Milyen eszközöket találtál? Hogyan akarod megmutatni ezt az igényt az embereknek?

Önmagamra, az életemre való rákérdezés nemcsak engem foglalkoztat, idővel egyre többen lettünk, akikben ott az igény, a vágy, hogy máshogyan, más szemszöggel éljünk, és változtassunk az életünkön. Ebben a szellemiségben alakult meg a Fontanus Központ, melynek fókuszában a fejlődés áll. A fejlődés az a tudatos változtatás, amikor nemcsak úgy megtörténnek velünk a dolgok, hanem amikor tudjuk, hogy mit miért teszünk és az a cél, hogy változtassunk saját magunkon, életünkön. Ez által pedig változik a szűkebb és tágabb környezetünk is.

A Fontanus teret, lehetőséget és eszközöket biztosít annak, aki változtatni, fejlődni akar, hogy közelebb jussok önmagához és a kérdéseire a válaszaihoz, amik nem máshol keresendők, hanem bennünk vannak. A Fontanus Központ a gondolkodást, kreativitást, nyitottságot fejleszti, középpontjában pedig az ember áll. A Fontanusnak van a Fontanus Akadémia része, ami lehetőségeket és eszközöket mutat és biztosít arra, hogy megismerjük és megértsük a minket körülvevő világot és önmagunkat, ismereteinket rendszerbe foglaljuk, elméleti tudásunkat gyakorlati tudássá formáljuk, tehát hogy fejlődjünk. Eszközül használjuk például a filozófiát, a mozgást – ahol a mozgáson keresztül önmagamat tapasztalhatom, mind fizikai, mind pedig a mentális részemet -, az anatómiát, a kommunikációt, logikát, retorikát és számtalan egyéb eszközt.

Balázs a korábban említett szemszöget, – ami a fejlődés, a tudatos változtatás szemszöge, – összefoglalta A teória című könyvben. A legtöbb könyv egy elméletről szól, ám A teória a gyakorlatból alakult ki és a gyakorlatról szól. Az embert, az ember működési mechanizmusát írja le, és bemutatja a fejlődést. Azon dolgozom, hogy ez a könyv és a benne leírtak minél több emberhez eljussanak és megértésre leljenek.

Írtál egy könyvet is, Az utolsó mestert. Ez is egy eszköz?

Igen. Az utolsó mesterben a felismeréseimet regényes formában írtam meg. Egy fiatal lány életét mutatja be, onnantól, hogy a tervezett élete kisiklik, aminek következtében kérdéseket tesz fel, és elindul egy számára addig ismeretlen úton.  A mű formája szándékoltan a regényhez hasonlítható a legjobban, mert segít abban, hogy az emberek jobban magukra tudják vonatkoztatni, jobban magukra ismerjenek. Különböző élethelyzetek, szituációk vannak benne felvonultatva, amivel akárki találkozhat élete során. Bemutat egyfajta utat is, hogy hogyan lehet az életünk történéseit megérteni. Ez nem egy recept, csak egy lehetőség.

11 nőtársaddal együtt elindítottátok a Nő arcai magazint. Mit képviseltek az által?

Mivel nagyon érdekel minket a téma, ezért tavaly szeptemberben elindítottuk a Nő arcai magazint, amelyen keresztül a világot női szemmel szeretnénk bemutatni. Nem új dolgokról beszélünk, hanem a meglévőkről, csak máshogy. Hiszünk abban, hogy azzal, hogy mi máshogy szemléljük magunkat, a körülöttünk lévő dolgokat, máshogy éljük az életünket, hatással vagyunk a környezetünkre és ez által tudunk változtatni rajta és így a világon is.

Azt látjuk, hogy a mai világban kevés az érték. Mi azt tűztük ki, hogy a hétköznapi életünkben, körülöttünk lévő értékeket, „hétköznapi csodákat” mutatjuk be női szemmel.

Tesszük ezt cikkeken, verseken, képeken, beszámolókon, programajánlókon keresztül. Illetve szervezünk közös női programokat, mint például közös kreatívkodást, túrázást, előadásokat, közös beszélgetéseket minket érintő és foglalkoztató témákban. Ajánlom szeretettel Nektek a Nő arcai magazint és várunk programjainkra!

Hogy látod, mi a nő?

Mindig más, mindenkinek más, mindig változik, nincs rá fix válasz, mindig megújul.  Válasz nem kívül van, mindenki magában találja. Ez nem egy lesz, hanem minden pillanatban új és új választ találunk rá. Minden nő más, minden ember más. Mindenkinek saját magának van lehetősége megtalálnia. Nincsen recept arra, hogy mit kell ahhoz csinálnom, hogy nő legyek. Nő vagy. Neked mit jelent a Nő most? És most?

Mit látsz az ille-ollában? 

Az ile-ollában sok érték van; számomra a legnagyobb, hogy ez egy olyan családi vállalkozás, amiben mindenki szereti azt, amit csinál. Jó hozzátok bejönni a showroomba, mert van mindenre idő, lehet nézelődni, beszélgetni, együtt lenni. Mindig is szerettem Lenkével beszélgetni arról, hogy honnan jön az ihlete a tervezéshez; szeretem, ahogy megalkotja az anyagból a ruhát, Kata Te meg belevarázsolod az embert. Jó kis csapatmunka ez J

Hogyan érzed magad az ille-olla ruhákban?

Nagyon szeretem a természetes anyagokat, az egyszínű ruhákat. Inkább az egyszerűbb dolgokat szeretem, amikben van egy kis csavar, egy pici plusz, ami extravagánssá teszi. Az ille-olla ruhák pontosan ilyenek!

by Illéssy Kata

photo Dudás Ágnes