“Egy ember is képes akár pozitív irányba is megváltoztatni akár egy egész társadalmat is.”

Jodi Buttsszal először a showroomunkban találkoztam, a motorjához választott kabátot. Aztán kiderült, hogy van több közös ismerősünk, majd ismét összefutottunk több társaságban megörülve egymásnak.

Jodi hihetetlenül vidám, mosolygós teremtés, aki igen komoly témákat – mind például érték, jellem, hit, érzelmi intelligencia – vizsgál, feszeget, és ezekben segít másoknak is. Amerikai származású, mindkét kultúrát jól ismeri, és azt tűzte ki célul, hogy segít a magyaroknak változtatni a megrögzült gondolkodásukon. 

Mit érzel küldetésednek?

A küldetésem a vezetők fejlesztése.  Azért csinálom, azt amit csinálok, mert hiszem azt, hogy egy ember is számít. Azért csinálom úgy, ahogy csinálom, mert én meg ahhoz tudok hozzájárulni, hogy az emberből kihozzam a legtöbbet. Főleg a vezetői személyek azok, akik számomra érdekesek, mert nekik nagy a hatáskörük, nagy a befolyásuk másokra. Ha hatással tudok lenni rájuk, akkor ők ezt továbbadják.

Hogyan jutottál erre?

Ez egy folyamat volt. Mindig vonzottak azok az emberek, akik sok emberre vannak hatással. Utáltam a központban lenni ilyen szinten. De abból a szemszögből, hogy én a háttérben egy jó értékrendszert, egy jó modellt tudok adni, vagy segítség tudok lenni, az nagyon izgalmasnak tűnt számomra. Ez pici korom óta bennem volt. Egyetem után elkezdtem dolgozni a FÉK (Fiatalok az Élet Küszöbén) nevezetű diákszervezetnek, ahol diákokat mentoráltam. Mentorként hatással voltam a később akár tanárként, minisztériumoknál, multinacionális cégeknél elhelyezkedő emberekre, az ő értékrendjükre, akik meg szintén hatással vannak a környezetükre. Ez nagyon izgalmas számomra.Most kis, közép vállalkozókkal dolgozom. Akiknek megvan az a mozgásterük, hogy nem egy bekorlátozott rendszerbe kell beilleszkedniük, hanem ők alkothatják, és változtathatják a környezetüket.

Mivel, hogyan dolgozol? Mi a módszer?

Coachingnak hívnám, de nem egészen az, érzelmi intelligenciával kibővítve. Nekem az a fontos, hogy ne egy viselkedést tanítsak valakinek, hanem egy belülről fakadó, szívbeli, őszinte változást. Azt láttam, hogyha az érzelmi intelligenciát veszem alapul, akkor egy viselkedésváltozás természetesen fog fakadni ebből. Az érzelmi intelligencia a viselkedésben látható, megmutatja, hogy ki hogyan kapcsolja össze a dolgokat. A viselkedés jellemből fakad és a jellem alatt mindig egy nagyon egyértelmű, de nem mindig tudatos értékrendszer van. Mindenki azért csinálja azt, amit csinál, mert valamiben hisz. Ebből a világnézetből, ebből az értékrendszerből fakad a jellem. Ebből a jellemből pedig a viselkedés. Ezt az értékrendszert beszéljük át, tudatosítjuk, formáljuk. Ha az értékrendszer megvan, akkor természetes, őszinte és maradandó lesz a viselkedésünk. Nemcsak egy külső álarcot adok a kézbe, mint eszköz, hanem egy maradandó szívbeli, őszinte életmódot. Ezért és így kötöm össze a coachingot és  az érzelmi intelligenciafejlesztést.

Abban segítesz végül is az embereknek, hogy megtalálják az értékeiket, az értékrendszerüket?

Igen, ez a gyökere az egésznek, és erről beszélgetünk. Hogy az értékrendszer micsoda, miben hisz, mibe szeretné fektetni az energiáját és idejét. Ezt visszabontogatjuk, és olyan témákról beszélünk, hogy időgazdálkodás, céltudatos élet. Mindenkinél a saját értékrendszeréből fognak ezek fakadni.

Például, ha valaki türelmesebb szeretne lenni akár a családjával, akár a munkahelyén, akkor át kell gondolni azt, hogy ő értékeli-e az embereket. Mert ha értékeli másnak a véleményét, akkor türelmes lesz vele és meg fogja hallgatni. Hogyha nem értékeli a másik véleményét, akkor akármennyire szenved tőle, természetesen nem fog belőle fakadni a türelem mások felé.

Akkor a gyökérhez, a forráshoz ásol le?

Igen.

 

Mik számodra az értékek? Mit jelent neked az érték?

Én alapvetően Istenben hiszek. A hitvallásom az alapja az, hogy létezik egy teremtő, szerető Isten, aki hihetetlen sok kegyelemmel és mindenhatósággal rendelkezik. Ez az Isten, ez a Lény, mivel hogy közösségi és kapcsolatokra vágyik, Ő megteremtette ezt a Földet, az embereket, mindent benne. És szerintem minden a kapcsolatokról és kapcsolódásról szól. És ebben benne van a kommunikáció, a harmónia, a konfliktus is, a jó érzés, a nehézségek. Benne van minden. E miatt, mivel a Kapcsolatisten, ezért megteremtette így a világot. Ezért van kapcsolat mindenki és minden között.

Mit értesz az alatt, hogy Kapcsolatisten?

Egy olyan Isten, aki kapcsolatra képes – így mondanám talán. Azért is mondom ezt, mert Istent hihetetlen személyesnek tapasztalom meg. És nem az az öreg nagypapa, nagy szakállal, aki ha nem azt csinálod, vagy éppen olyanja van, akkor villámcsapásként lesújt. Mivel Istennek a kapcsolat és a szeretet a motivációja, ezért Ő kapcsolatot szeretne mindenkivel, minden teremtményével.

Nekem ez adja az alapot. Ez a hitvallásom. Úgy gondolom, hogy én egy teremtett lény vagyok. És volt, ami nem tetszett ebben a rendszerben nekem, nem tudom, hogy Isten miért így találta ki, valamiért így találta ki. Én meg bele vagyok kicsit kényszerítve bizonyos helyzetekbe, dolgokba. De valahogy el kell hinnem azt, hogy mivel Ő egy személyes, szeretetteljes Isten, ezért  valami miatt így jó. Elfogadás van bennem.

Mi az, ami nem tetszik?

Hogy túl sok a hibalehetőség. Nem tetszik, hogy van rossz, hogy van olyan, hogy stressz, fájdalom. Nem tetszenek a negatív dolgok. De ugyanakkor magamat cáfolom meg azzal, hogy ez a szabadság benne él. Meg elvenné az emberi lényt, a gondolkodást az egészből. Úgyhogy nehéz annak az elfogadása, hogy ez a kettő együtt jár. Hogy van olyan sors, akié sokkal nehezebb, átélt olyan dolgokat, amikre nem vagyunk kitalálva. Ez nehéz nekem, nehéz elfogadni ezeket a fájdalmas részeit az életnek.

És azért akarsz tenni, hogy javítsd a hibát?

Igen. Ha mindenki egy erős és tudatos értékrendszerre építeni az életét, és betöltené azt, amire ő teremtve van, az én hitem szerint, akkor ott nem lehetne lehetőség fájdalomra. Mert ott nem az önzőség uralkodna, és nem az egyén lenne a központban, hanem a kapcsolat, a közösség, másoknak az érdekeit keresnénk. Csak szerintem ebbe nagyon nehéz beleállni egy olyan világban, ahol állandóan ki kell fúrni valakit, hogy neked is jó legyen. Vagy állandóan figyelni kell arra, hogy hogyan ügyeskedj. És szerintem ez a fajta gondolkodás elég negatív hatással van az emberiségre.

Ez hogyan függ össze a jellemmel?

Nekem az Istenképbe belefér, hogy bizonyos dolgokat nem értek. Hanem ez az elfogadás legyen bennem. Az én jellemem része az egy elfogadás is. Az én jellememben az elfogadás van. Én hiszek a kegyelemben. Nemcsak abban, hogy ki kell mindent fizetni, hanem hogy el lehet dolgokat engedni.  És hogy valódi megbocsájtás is lehet helyzetekben. Én is próbálom ezt minél inkább gyakorolni mások felé.

Van szerinted olyan, hogy bűn? Mert gondolom a megbocsájtást megelőzi valami.

Igen, szerintem van. Én tökéletlenségnek látom, egy céltévesztésnek. Egy valamitől való eltérésnek. Ha nem a helyemen vagyok, nem azt mondom, cselekszem, amire ki vagyok találva, nem azt a célt töltöm be, akkor egy hiány jelentkezik és a legtöbb keresztény ember és a Biblia is bűnnek nevezi. De szerintem inkább ez egy céltévesztett dolog. Ha például a párom nem úgy szól hozzám, ahogy szerintem az illene, vagy hozzám lenne méltó, akkor az egy céltévesztett elszólása volt. Erre egy megbocsájtás kell hogy legyen felőlem és benne pedig egy beismerés, megbánás.

Amiatt, hogy van helyes és helytelen, tökéletlen és tökéletes, szerintem ezekből kell, hogy fakadjon a megbocsájtás és helyreállás az életben.

Hogyan jutottál az istenhithez? Mi volt az utad?

Először a szüleimtől hallottam erről a világnézetről. De én eléggé önfejű voltam gyerekként. Nekem az nem tetszett, hogy nem az enyém a hitem. Nekem nagyon fontos volt az, hogyha én tényleg hinni fogok valamiben, egyrészt az legyen százszázalékos, nem akarok félig itt, félig ott lenni. Másrészt meg szeretném azt, hogy az az én saját meggyőződősem legyen. Volt egy pont nyolcadik osztályos korom körül, amikor én eldöntöttem azt, hogy oké én ennek utána járok, hogy mi az igazság, mit szeretnék. Ez a vágy jött belőlem, a szüleim semmire nem kényszeríttek és nem volt elvárás felőlük.  Én akkor megvizsgáltam a különböző kérdéseimet, ha tényleg Isten jó, akkor miért van fájdalom a világban? Hogyha evolúciót tanulunk az iskolában, akkor a Biblia miért ír teremtéstörténetet? Hogy van az, hogy egy ember feltámad a halálból? Ezeket és még sok más kérdést megvizsgáltam és arra jöttem rá, hogy több hit kell hozzá, hogy ne higgyek Istenben. És ebből fakad a meggyőződésem, hogy mindenki hisz valamiben. Nekem több hitre lett volna szükségem ahhoz, hogy magamban higgyek, vagy másban, akár más hitben higgyek. Ahogy vizsgáltam és összeállt minden, annyira világos lett számomra, hogy csak ez lehet az egyetlen megoldása a dolgoknak. A mellett, hogy nem minden tetszik és nem mindenben tudok százszázalékosan belenyugodni.

Számomra fontos volt az is, hogy ne embertől tanuljak. Ha Isten létezik, akkor én tőle akarok tanulni. És akkor ez is egy nagy kérdés, hogy a Biblia igaz-e, hihetek-e abban, amit ír, miért hiszek abban? Ha hiszek benne, minden szavában hiszek-e? Izgalmas dolog annak vizsgálata, hogy a meggyőződés mennyire megalapozott és miért? Én eldöntöttem, hogy nem fogok magamban hinni. És pont az, hogyha én csipegetek mindenhonnan az szerintem egyenlő azzal, hogy magamban hiszek. Merthogy én azt mondom, hogy ez az igaz.

Ott vannak különbségek, amikor az emberek nem a Bibliát veszik alapul. Amikor egy vallást, vagy intézményt, vagy embernek a tanításait és nem a Bibliát. És ott, ahol a Bibliát veszik alapul, ott minimális különbségeket lehet észrevenni. Több barátot találtam, akik úgy gondolkodnak, mint én. És ezekben a körökben, ahol azt mondják, hogy a Biblia és nem teszünk hozzá és nem veszünk el, ott majdnem százszázalékos átfedés van.  Én abban a kereszténységben hiszek, ami azt mondja, hogy a Biblia és semmi más. Nem kapcsolódok egy egyházhoz sem. A Biblia Istenét ismertem meg személyesnek, kegyelmesnek, mindenhatónak és kapcsolatorientáltnak.

Nyolcadikos korodban, amikor végigvetted ezt, akkor egyszer csak ott volt a hit?

Igen, akkor így kialakultak bennem a meggyőződések. Az, amit a szüleim megalapoztak, méltónak találtam a Biblia Istenét arra, hogy erre rakjam fel az életemet, rá Istenre.

Innen jön a vágy, hogy mindenki a saját értékrendszerét fedezze fel. Tiszteletben tudom tartani másnak a vallását, hitét, ez nekem vált meggyőződéssé, és pont ezért is gondolom azt, hogy fontosak, hogy saját meggyőződéseink legyenek, mert hogyha én akarom bárkire ráerőltetni az én hitemet, az már rég rossz. De ha ez egy belső meggyőződésből fakad, az viszont megváltoztatja annak az embernek az életét.

Akkor ezt tanítod személyes coachingon keresztül?

Nem. Erről nem sokat szoktam beszélni a munkám során. Hogyha valakit érdekel, vagy megkérdeti az én véleményemet, akkor beszélek róla.

Amerikai vagy. Hogy kerültél ide?

Szüleim ideköltöztek két éves koromban. A szüleim kezdték el ezt a diákszervezetet Magyarországon (FÉK-et). Nekik ez a munkájuk, a küldetésük. Otthonukká vált Magyarország. Mindig úgy neveltek, hogy otthon az amerikai szokásokat, ételeket, nyelvet is megtanították. De mikor kiléptünk az ajtón nagyon biztattak arra, hogy részt vegyek a magyar kultúrában. Ez a két-kultúraság, kétnyelvűség ez mindig is része volt az életemnek. Ebben nőttem fel: nyaranként visszamentünk Amerikába, ingáztunk. Abszolút otthonnak érzem Magyarországot amerikaiként.

Most, hogy magyar férjed lett ez változott?

Szeretnék magyar állampolgár lenni most már. Még nem kaptam meg. Még nekem kérdés volt, hogy hol akarok gyökeret ereszteni.

Miért esett Magyarországra a választás?

Egyetemet kint végeztem. Egyetem alatt nagyon élveztem a kinti életet, de az volt bennem, hogy vissza akarok menni, nekem Magyarország az otthonom, ott szeretnék lenni. Mikor kint voltam, hiányzott Magyarország, de mikor itt voltam, soha nem hiányzott Amerika. Az emberek hiányoztak, de a kinti élet nem. Sosem bántam meg ezt a döntést, itt tervezem az életem.

Milyen különbséget láttál meg a magyar és az amerikai kultúra között és ebből mire jutottál?

Egyrészt azt, hogy az ember az ember. És a belső értékek, belső motivációkat ugyanaz vezérli. De az, hogy mi az a körítés, abból jönnek a különböző kultúrák. És csak meg kell látni a körítés mögötti tartalmat és akkor lehet megérteni az embereket. A magyar és az amerikai kultúra viszonylag közel állnak egymáshoz, viszont az ami a magyar kultúrában egy erősség, az az amerikaiban egy gyengeség és fordítva. Példában az amerikai kultúrában a kreativitás nagy erősség, ahogy az oktatás ki van találva, szabadságot ad bizonyos kereteken belül, ahol egy kreatív, önálló, praktikus, gondolkozó dolgot vált ki egy emberből. Magyarországon azt látom, hogy az oktatásrendszer, a hivatalok, a rendszerek pedig a szabálykövetést követelik meg, a magolást, és nem a szabadságot adják meg. A magyarokból az oktatás kiöli azt a fajta kreativitást, hogy az jó hatással, praktikusan hasson az emberek életére. Magyarok nagyon tehetségesek, de a gyakorlatias alkalmazása a tehetségüknek nagyon korlátozva van. Amerikaiak jók az alkalmazásban.

A magyar kultúra nagyon erős a hűségben – akár baráti kapcsolatokban. Elkötelezettség, mélység, odaszánt idő van bennük. Magyarországon egy vendégség 6-9 óra, addig Amerikában ez egy-másfél óra, ami alatt nem tud az a fajta mély összekapcsolódás létrejönni.

Milyen a magyar és milyen az amerikai kultúra?  

Az amerikai kultúra az rendtisztelő, szabálykövető kultúra, a magyaré a szégyen.

A szégyenkultúrában úgy növünk fel, hogy az identitásunkhoz oda van kötve a viselkedésünk. Ez azt jelenti, hogy amit csinálsz, az vagy. Szégyennel motiválják az embereket egy jobb viselkedésre, egy jobb gondolkodásra, egy jobb teljesítésre. Hányszor hallottuk azt gyerekkorunkban is, hogy szégyelld magad! Nagyon benne van a köznyelvben, a szókincsünkben ez a gondolkodás. Ha valamit elront a magyar gyerek, akkor azt mondják neki, hogy szégyelld magad. Nem azt mondja, hogy figyelj, legközelebb ezt és ezt máshogy csináld, és a cselekedeteikre rakjuk a hangsúlyt, hanem a másik identitását, jellemét támadjuk meg. Pl. azt mondjuk a másiknak, vagy akár magunknak, hogy hülye vagy, nem pedig azt, hogy hülyén viselkedtél. Az a veszélye ennek, amikor azt hiszem, hogy az vagyok, amit csinálok, hogy ez egy zsákutca, nincs hova menekülnöm, nincs hova fejlődnöm. Le vagyok kötözve és nincs eszköz a kezemben arra, hogy azt a viselkedést, azt a sikertelenséget megváltoztassam. Ezzel determinálom is magam, ez nem ad lehetőséget a változásra.

A zsákutcából nem lehet kijönni, mert az van bennünk, hogy szégyelljük magunkat, hogy így is gondolkozunk. Ezért nem beszélünk erről. Az emberek félnek elmondani azt , hogy így gondolkodnak, mert szégyellik kimondani, hogy baj van. Félnek kimondani, hogy baj van, mert ugye ez vagy te, a baj. Ez kétszeresen is zsákutca, mert a szégyent úgy lehet leküzdeni, ha szembenézünk vele, de már a szembenézés is szégyellnivaló. A szembenézésnek egy nagy része pedig a sebezhetőség. Ha valaki nem sebezhető és nem tudja bevallani elsősorban önmagának sem a szégyenérzet miatt, hogy szüksége van segítségre, hogy fejlődni szeretne, akkor a sebezhetőség kizárva és tovább őrlődünk a szégyenben. Hogyha szét tudjuk választani a cselekedetet az értéktől, hogy te értékes vagy, akkor egy új perspektíva tárul eléd. Van esélyed a változtatásra, fejlődésre. Meg tudod beszélni másokkal, akik ugyanazon mentek keresztül, mint te. Így izgalmas lehet a változás folyamata.

Az amerikai rendkultúrában a renden és a szabályon van a hangsúly, a szabály szidod vagy dicséred és nem az embert. A szabályhoz viszonyítod a jót és a rosszat és nem az emberhez. És már feltárul az a szabadság, az a lehetőség, például hogy egyetértek a szabállyal, és igen, igazatok van, nem teljesítettem azt a mércét, amit a szabály mond, de akkor legközelebb változtatok. És így lehetőséggé válik a hibázás és nem teherré.

Ez volt az, amit a zászlódra tűztél, és amit meg szeretnél mutatni a magyaroknak?

Igen, a magyarokat tényleg nagyon tehetségesnek látom. De egyszerűen ez a tehetség beragad. Nincs kihasználva, elismerve. A szégyenkultúra sok mindennek az okozója szerintem.

Mi az identitás számodra?

Az identitás jelentését, ha keresem egy hasonlat jut eszembe: Mikor azt vizsgálom, hogy mi az, hogy asztal, akkor azért van jelentősége az asztalnak, mert viszonyítok hozzá dolgokat. Van viszonyítási alapom. Mint pl. az anya: ha nem lenne gyerek, nem lenne anya, nem tudnám mihez viszonyítva meghatározni. Így értem az identitást: úgy tudom meghatározni, hogy mihez viszonyítom magam. Én önmagamba nézve is mihez viszonyítom magam, de a nagyvilágban is. Milyen családba születtem? Milyen országba? Milyen értékrendszerbe? Milyen embereket engedem, hogy meghatározzanak? Milyen gondolatok mennek a fejemben? Mert azok is meghatároznak. Milyen viszonyom van ezekhez a gondolatokhoz? Szerintem az identitás az ezekből áll össze.  Mihez viszonyulok, mit engedek, hogy meghatározzon?

Mik a céljaid?

Élvezem, és szeretnék minél több emberrel foglalkozni, beszélgetni értékrendszerről, coacholási folyamatokon keresztül. Számomra az is izgalmas, hogy ha ez akár anyaként valósul meg, vagy feleségként. Nekem az a célom, hogy bárhol vagyok, úgy legyek hatással emberekre, hogy fejlesszem őket a teljes potenciáljukra. Hogy kihozzam belőlük, hogy higgyek bennük, hogy ők lehessenek a legjobb önmaguk.

Hogy látod, mi a nő? Léteznek szerinted közös női értékeke?

Szerintem a nő egyrészt egyenértékű egy férfival, de más szerepe van. Nem az értékben van a különbség, hanem a szerepben és a megélésben. Máshogy dolgozik, máshogy gondolkodik. Ahogy dolgozik, gondolkodik, kapcsolódik, mindben kapcsolat-központúság van. Benne van az életadás csodálatos képessége, a kreatívság, a szépség, lágyság, finomság.  A nő hihetetlenül színes. Rengeteg dologhoz ért egyszerre, nagyon változatos, sokszínű, sokrétű.

Mit látsz az ille-ollában?

Nőiességet, sokrétűséget, finomságot. Látszik a játékosság. Szépen összehozzátok a kinézetet, a tapintással. Benne van a sokrétűség. És mindegyikben benne van a női vonal és a lágy, finom összhang.

Hogyan érzed magad az ille-olla darabokban?

Nagyon kényelmesek és praktikusak a darabjaitokat. Van egy kabátom, amiben nagyon vagánynak érzem magam, van egy, ami inkább a szép, lágy elegáns vonalat erősíti. És van egy, ami inkábba játékosságot képviseli. De egy darabot is több élethelyzetre fel tudom venni.

 

 

 

by Illéssy Kata